Fotópályázatok: India

2017-ben elég sok nemzetközi fotópályázaton indultam, és jó néhány fotómat helyezték is. A tavalyi évet viszont elhanyagoltam és teljesen kihagytam. Úgy gondoltam, hogy az idén ismét "beszállok a ringbe", s az eddigi sikeres képek mellett megmérettetek néhány újat is. (Ezen nem azt kell érteni, hogy mostanában készültek, hanem hogy eddig még nem szerepeltek versenyeken.)

Az első két pályázat eredményét most ismertem meg. Mindkettő indiai szervezés, amelyeken nagy  örömömre három fotómat is elfogadták (azaz accepted minősítéssel végeztek). Külön örülök, hogy ezek között két olyan kép is szerepel, amelyek újak a versenyeken.

Március 15. - Szabad Sajtó útja

A hivatalos állami ünnepséget a Nemzeti Múzeumnál, az összellenzéki rendezvényt az Erzsébet híd környéki Szabad Sajtó útján tartották. Ez utóbbin jelen volt az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum, a PDSZ, a Szolidaritás, a Liberális Párt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, sőt még a Jobbik (és valószínűleg sokan mások) is.

Mintegy 5 ezer ember gyűlt össze. Szerencsére én még akkor érkeztem, amikor még csak gyülekeztek az emberek, így időm nagy részében nyugodtan tudtam fotózni. Amikor sűrűsödött a tömeg, akkor már kicsit nehezebb volt jól helyezkedni.

Március 15. - Nemzeti Múzeum

Március 15-én a korábbi években már többször is fotóztam (2010-ben a hivatalos ünneplést, 2011-ben a Magyar Nemzeti Gárda avatását, 2102-ben a Milla rendezvényét), de az utóbbi években elhanyagoltam a témát. Pedig az ünnep, a tömeg mindig jó témát kínál a fotózásra. Az ünnepi színek eleve csábítóak, de számomra az emberek fényképezése a legizgalmasabb. Ez ugyan elég kényes téma az új (idióta mértékben túltolt) adatvédelmi előírások miatt, de a szabályok értelmezésében (mi és hogyan fényképezhető tömegben de főképp nyilvános tömegmegmozdulásokon) elég szabadelvű vagyok. És reménykedem abban, hogy ezen a kis látogatottságú blogon elsősorban olyan, a fotózás iránt érdeklődő emberek fordulnak meg, akiknek ugyanolyan magától értetődő és nem pedig ördögtől való dolog a fényképezés...

LM Acoustic - 3. rész

Az előző bejegyzések "normál" fotói után  jöjjenek azok, amelyeken a photoshopos játszadozás nyomai már erősen látszanak.

Ha a koncerten nincsenek speciális fények és effektusok, akkor hozzuk vissza a bár és a zene hangulatát a képeken mesterségesen! Ami ugyebár egyrészről "csalás" (a Photoshop leggyakrabban felrótt bűne), másrészről az alkotói szabadság végtelen lehetősége. Hogy a mérleg nyelve merre billen, döntse el mindenki a maga vérmérséklete és ízlése szerint...

LM Acoustic - 2. rész

Az előző bejegyzés a színes fotók birodalma volt, ezúttal a fekete-fehéreké a főszerep.

Az emberábrázolás sokszor kiabál ff-kidolgozásért, amelyben a színek nem vonják el a figyelmet az arcról, s ez alól a koncertfotók sem kivételek. Persze a színes színpadi látvány megörökítése más történet, de a BB'z Bár egyszerű fehér fényével megvilágított pódiuma nem az a kategória.

A fekete-fehér képek kidolgozásnál is sokféle irányba elmozdulhatunk, elég csak a kontraszt  beállításaira gondolnunk, de akár a textúrával is eljátszhatunk, és olyan ritkábban alkalmazott eljárások is rendelkezésünkre állnak, mint a "low light", amit az utolsó kép illusztrál.

A mikrofonnál az LM Acoustic énekese: Fehér Lili.

LM Acoustic - 1. rész

Az LM Acoustic két tagja: Fehér Lili énekes és Rafael Márió zongorista.

Fehér Lilivel tavaly a váci Dunaparton fotóztunk először, és megbeszéltük, hogy készítek majd néhány koncertfotót is valamelyik fellépésén. Hívott is különböző eseményekre többször, de valahogy sosem tudtam elmenni. Most végre alkalmam nyílt a formáció Valentin napi fellépését meghallgatni a Király utcai BB'z Bárban.

Könnyen hallgatható, de nagyon igényes zene, virtuóz zongorakíséret és remek ének - röviden összefoglalva ez várt a hangulatos bárban töltött estén.

Síelés Roglában

Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.

Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.

A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.

2018 - ÖSSZEGZÉS

Minden év végén eljön a "nagy" összegzés ideje, amikor a fotós elkészíti az elmúlt év leltárát (vagy nem).

Az előző évvel ellentétben 2018. számomra nem a fotós pályázatokról szólt. A 2017. évi 7 pályázattal és a 19 helyezett fotóval szemben az idén  egyetlen pályázaton sem vettem részt. Az év első felében egyszerűen csak elhanyagoltam a jelentkezést, később pedig lefoglalt a házeladás, -vásárlás és a költözés. Pest megyén belül ugyanis egy másik helységbe települtünk át, gyermekeink és unokáink közvetlen közelébe. 

Jegyesfotózás: Laura & Lala

2013-ban egy korábbi modellem, Feiler Krisztina szervezett meg egy fotózást két barátnőjével. Itt ismertem meg Trautmann Laurát, akit azóta többször is felkértem egy-egy közös munkára. A létrejött termés elég változatos, a fotózások között volt:

- Pin up fotózás

-  Portrézás repcében

- Őszi portrék

A legutolsó alkalommal készült képek egyikét (ami azóta is az egyik legkedvesebb portréfotóm) a Zonarama internetes fotómagazin beválogatta az Editor's Choice rovatba: 

Smink: Sminkes Gabi 

Fodrász: Viniczai Sára

Laura jelenleg is az egyik legkedvesebb modellem. Egy hobbifotósnak nagy élvezet olyan modellt fotózni, aki bár ugyanúgy amatőr, mint én, mégis megbízható, szép, jól mozog, sokféle arca van és mindemellett még öröm is vele dolgozni. Az sem hátrány, ha soha nem késik el (utálom ha valaki az én időmet rabolja), a fotózásokon pedig maximálisan bedobja magát és zokszó nélkül bevállalja a kellemetlenségeket is - a TFCD-fotózások alkalmával bizony nem könnyű ilyen modellt kifogni...