Filmplakátok saját fotókból

Májusban fogant meg az ötlet, hogy karácsonyra falinaptárt készítek kisebbik fiamnak Dávidnak és feleségének Zitának olyan filmplakátokból, amelyeket az ő fotóikból állítok össze.

Az ötlet persze nem új és legfőképpen nem eredeti, sőt (mint később megtudtam) 2011-ben még versenyt is rendeztek belőle valamelyik internetes portálon, de hát miért is lett volna ez akadály.

Budapest by night

Karácsonyi díszkivilágosítás, kék óra, Budapest. És még csak nem is esik -  ilyenkor fotózni kell. Szombaton délután el is mentem a Hősök terére, hogy lefényképezzem az ünnepi díszbe öltözött Andrássy utat...

TFCD-portrék

Alig fél éven belül sor került a negyedik TFCD-fotózásomra is. Tavaly még azt sem tudtam, hogy létezik ez a fogalom, június óta viszont örömmel kapok az alkalmon, ha egy modellnek fotósra van szüksége. Persze aki pénzért dolgozik, annak az ingyen fotózás talán értelmetlen dolog - de én szórakozásból csinálom.

Az őszi kollekcióhoz a Népliget szolgáltatta a helyszínt.

(A modell kérésére a nevét nem írom le.)

Gyermekportrék - Laura és Lili

Tavaly írtam egy bejegyzést Kata és Ákos esküvőjéről. Nemrégiben a lányaikat, Laurát és Lilit fotóztam Ikladon. A nagyobbik lány, Laura születésnapjára voltunk hivatalosak rokoni minőségben, és én  természetesen magammal vittem a fotós felszerelést is. Nem követtem el azt a hibát, mint az esküvő alkalmával, amikor csak a kompakt volt nálam, mert akármilyen jó kis gép is az a Canon G10, portréfotózásra nem igazán alkalmas. És én fentem a fogam egy kis portrézásra... Így aztán - bár megörökítettem a születésnapi eseményt is -, számomra a nap fénypontja az volt, amikor a két lányt kicsábítottam a szabadba egy kis fényképezésre.

Ködösek a reggelek

Az elmúlt héten gyakran ködösek voltak a reggelek. És ha valahol köd van, akkor Bábolna - ahol időnként megfordulok -, biztosan nem maradhat ki belőle. Így volt ez a legutóbb is.

Őszikék

Az elmúlt hétvégét Tengelicen töltöttük az Orchidea Hotelben. A szálló parkja olyan volt, mint egy kis botanikus kert: gyönyörű fákkal és bokrokkal, amelyek csodás őszi színekben pompáztak. A parkot ráadásul egy hangulatos csónakázó- és horgásztó is díszítette kis szigettel és a szigetre vezető fahíddal - egyszóval csupa olyasmivel, ami fotózásra ingerel...

Wiki Loves Monuments 2011. - fotópályázat

A Wikimédia és az Indafotó közös fotópályázatot hirdetett, amelyen magyarországi műemlékek fotóival lehetett pályázni. Nagy örömömre két fotómat is beválogatták a 30 legjobb közé:

Tájak és városok - Hollókő

Hollókő Nógrád megye - és az ország - egyik legkülönlegesebb települése. Az egyetlen falunk, amely a világörökség része, és ha szavazni lehetne róla, én bizony a legbájosabb település címét is odaadnám. Annak ellenére, hogy zsákfalu (vagyis nem lehet keresztülmenni rajta: az odavezető és kivezető út ugyanaz), mindig rengeteg a látogató. Nem is csoda: alig 100 km-re van a fővárostól, s egyedi szépségű házai és utcácskái mellett még egy várral is büszkélkedhet, amely ráadásul a legépebben megmaradt végvárunk egyike. Az Ófaluban félszáz védett, műemléki épület található, mindegyik a palóc népi építészet gyönyörű példája. Ráadásul annak ellenére, hogy a falu olyan, mint egy múzeum, a házak nagy részét még lakják is. Hat múzeum azért valóban van a településen (Posta-, Falu-, Baba-, Erdészeti Múzeum, valamint Szövő- és Tájház). A falu jelképe a zsindelyes, fatornyos kis római katolikus templom, amelynek tornya egyetlen szög felhasználása nélkül készült.

A Három Grácia Lengyelországban

Lengyelországi fotózásomat jelentősen meghatározta, hogy a kiránduláson barátainkkal: a Három Gráciával és szüleikkel együtt vettünk részt. Ez pedig kihagyhatatlan lehetőséget jelentett arra, hogy a lányokat vég nélkül fotózhassam. Nem tudtak elmenekülni ugyanis :-) 

Arcok és emberek - Krakkó

Lengyelországi utunk során nem csak a tájat fényképeztem, hanem az embereket is. Próbáltam megragadni az érdekesebb életképeket és arcokat. Ezek közül néhány már szerepelt az előző bejegyzésekben, de azért maradt még pár.

Tájak és városok - Zakopane

Az előző bejegyzésben meséltem lengyelországi utunkról, amelynek azonban csak a második állomásáról készült fotókat mutattam be: a krakkói képeket.  Pedig  Zakopane volt az első állomáshely, amelyről méltatlan lenne teljesen megfeledkezni.

A téli üdülőhely nagyon kívánatos látnivaló így nyár végén is, tele is volt turistákkal annak ellenére, hogy Krakkóval ellentétben itt nem fogadott kegyeibe minket az időjárás istene. Hideg volt, köd és sötét.. Ennek ellenére, mint mindenki, akit erre vetett jó sorsa, természetesen mi is felmentünk a hegyre a függővasúttal (amit itt Gubalowkának hívnak), és megcsodáltuk a környező hegyek panorámáját. Sokat sétáltunk a főutcán is, ami tele van élettel, különösen estefelé, és természetesen megkóstoltuk a híres füstölt juhsajtot (na jó, én nem, de a többiek mind). Megcsodáltuk a fekvő ember formájú hegyet, amelynek "szájából" jól láthatóan egy kereszt emelkedik az ég felé - ha éppen nem burkolják sűrű felhők.

A város lenyűgözi a látogatót nyüzsgésével, egyedi faházaival, sokszínűségével és sok-sok apró részlettel, amelyeket igyekeztem a fotókon is megörökíteni.

Tájak és városok - Krakkó

Néhány napja Lengyelországban töltöttünk egy hosszú hétvégét - Zakopane és Krakkó: mindössze ennyi volt a program.

Nagy meglepetést okozott, hogy a téli üdülőhelyként ismert Zakopanéban milyen hatalmas tömeg nyüzsgött. Most jártam ott először és magával ragadó helynek találtam. Ám engem mégis sokkal inkább izgatott Krakkó, amelynek óvárosa nem is okozott csalódást: igazi gyöngyszem!

Eldobott babák

A Kopaszi gáton sétálgattunk az egyik hétvégén, ahol egy játszótéren megpillantottam az otthagyott babákat. Olyan árvák és szerencsétlenek voltak, muszáj volt lefényképezni őket...

Ezüst glamour

A múlt héten ismét egy workshopon vettem részt, amelyet a Fotózz Klub rendezett Ezüst glamour néven Csuha Pál vezényletével .

Sosem fotóztam még műteremben, ezért volt számomra érdekes az esemény.

A téma Pali egyik korábbi munkájának ötletén alapult: a stúdió egyik sarkát beborították ezüst fóliával, és magát a modellt is fóliába öltöztették. Persze nem kell túl nagy ruházatra gondolni, csak egy csík a derékra, egy másik a mellre. Ám ezek a csíkok is gyakran elhasználódtak, és többször cserélni kellett őket. A fotózás végén meg csak egy monokini maradt belőlük.

A modell Verbovszki Barbara volt.

Portréfotózás - modell: Zámbó Petra

Ezúttal nem (a szinte már szokásosnak mondható) TFCD-fotózáson vettem részt, Petrával ugyanis családi kapcsolatokon keresztül ismerkedtem meg. Magát a fotózást is Dávid fiam és felesége Zita találta ki és szervezte meg Baján. A fiataloknak ezen túlmenően is sokat köszönhetek, mivel a 2,5 órás esemény alatt végig a segítségemre voltak.

Petra alaposan felkészült a fotózásra: hozott magával jó néhány váltás ruhát, cipőt, sálat, kendőt, kalapot, napszemüveget, sőt még egy buborékfújót is.

Elkészítettük a kötelező egész- és félalakos portrékat is, de a változatos eredményhez sokat segített a "stáb" jókedvű és kreatív ötletelése. Ehhez nagyszerű partner volt a gyönyörű és dekoratív Petra is, aki mindent bevállalt, amit kitaláltunk, így aztán sokféle kép születhetett a glamourtól egészen a (majdnem) punkig. Az eredményből egy kis ízelítő: 

Fashion & Budapest by Night - még egy kép

A Budapest & Fashion by Night nevű workshopon elég sok fotót készítettem, de mivel nagyon hasonlók voltak, mind témában, mind minőségben, csak néhányukat dolgoztam fel. Az egyik modelltől, Georginától azonban kaptam nemrég egy levelet, amelyben kérte, hogy küldjek még néhányat a termésből. Ezért aztán nekiláttam az utómunkának, hogy bővítsem a "portfóliót". Az egyik képet kicsit megöregítettem némi texturával - a lányok beállása valahogy erre ingerelt. Olyan, mintha valami háttérkép előtt állnának: pedig amit látunk, az maga Budapest.

Városligeti ez meg az

Portréfotózások előtt - ha tehetem -,  tartok egy kis szemlét a tervezett helyszínen. A legutóbbi előtt is bóklásztam egy kicsit a Városligetben, s mint ahogy lenni szokott, néhány próbafelvétel ekkor is született. Ezek közül emeltem ki néhányat, amelyek hangulata talán visszaad valamit a reggel nyugalmából...

Tájak és városok - képeslapok a Bükk vidékéről

A múlt héten hivatalos ügyben a Bükki Nemzeti Park környékén jártam, és kollégámmal  - aki szerencsére hozzám hasonló fotóbolond - meg-megálltunk egy kis fényképezésre. 

Mindössze két helyszínen szállítunk ki a kocsiból: Dédestapolcsányban (ahol már jártam korábban) és a Bélkő lábánál, a Lak-völgyi tónál.

Portréfotózás - modell: Teleki Maria

Újra TFCD-fotózás (lásd az előző bejegyzéseket Keszeli Nikolettel és Ádám Annamáriával).

A modell: Teleki Maria.

A helyszín: Budapest, Városliget.

Mariával megcsináltuk az ilyenkor szokásos portrékat, de próbáltunk alkalmazkodni a lehetőségekhez is. Például amikor elsárgult leveleket találtunk az egyik fa alatt, amelyek csak arra vártak, hogy újra a levegőbe kerüljenek...

Kiégett vagy nem égett ki? - döntsük el Photoshoppal!

Fotós oldalakon sok veszekedést láttam már egy-egy kiégett (vagy annak vélt) kép megítéléséről.

- Nem is égett ki - hangzik el gyakran az alkotó részéről - jobban tennéd, ha vennél egy rendes monitort, mielőtt beleszólsz!

Magam is tapasztaltam, milyen könnyű hibás véleményt alkotni egy kép színeiről, kontrasztjáról vagy éppen a kiégésről-bebukásról. Otthon ugyanis egy műszerrel kalibrált "rendes" monitorom van, kifejezetten fotózás céljaira, a munkahelyemen viszont csak egy egyszerű, "mezei" darab hivatali használatra (pl. táblázatkezeléshez, amihez nincs is szükség jobbra). Ám ugyanaz a fotó egészen másképpen mutat a két képernyőn. Ami otthon színes, kiegyensúlyozott dinamikájú és szép, az odabent fakó, erősen kontrasztos és gyakran kiégett (vagy bebukott kép) benyomását kelti.

De hát nem tud mindenki kalibrált, jó minőségű monitort használni - hogyan ellenőrizhetné mégis, hogy tényleg kiégett-e a fotója?

Portréfotózás - modell: Ádám Annamária

Első TFCD-próbálkozásomról az előző blogbejegyzésben meséltem. A következő hasonló céllal szervezett fotózásra a Margit-szigeten került sor, a modell Ádám Annamária volt.

Ezúttal sajnos nem volt segítségem: Mónika nem ért rá, hogy tartsa a derítőlapokat, pedig néhányszor szükség lett volna rá. Nem is annyira a derítés miatt, hanem sokkal inkább az erős napfény leárnyékolására (a derítőlap fekete oldala ilyenkor jó szolgálatot tehet). Emiatt sajnos több kép, amelyekkel a Duna-parton kísérleteztünk, nem sikerült - pedig Annamari éppen ezeket szerette volna a leginkább elkészíteni...

Portréfotózás - modell: Keszeli Nikolett

Néhány héttel ezelőtt bejelentkeztem egy internetes oldalra, ahol modellek, sminkesek, fodrászok, stylistek, ruha- és ékszertervezők valamint fotósok találhatnak egymásra különböző munkáikhoz. Itt lehetőség van partnereket keresni az ún. TFCD-fotózáshoz is. A fogalom a Time for CD kifejezésből ered, lényege, hogy az adott feladatra összeszövetkezők ingyen dolgoznak (csak az idejüket és szakértelmüket áldozzák a feladatra), munkájuk egyetlen "jutalma" a fotós által CD-n átadott képek (nem kereskedelmi célú) felhasználási lehetősége. Így a modell a róla készült fotókkal kiegészítheti a portfóióját, amivel megrendeléseket, munkát kereshet, de az anyagot ugyanúgy felhasználhatja a fotós és a többi résztvevő is. Persze nem kötelező, hogy egy ilyen alkalommal minden szakma képviselője jelen legyen, van úgy, hogy csak a modell és a fotós találkozik egymással.

A fotózás megkezdése előtt érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is értenek a résztvevők a fogalmon. Sok fotós ún. Modellszerződést köt a partnerével, amely minden fontos részletet tartalmaz (hány fotót ad át a végén a modellnek, feldolgozott állapotban vagy csak nyersen stb). Ezzel elkerülhetők a későbbi kellemetlen félreértések és a viták.

The Worldwide Photography Gala Awards - fotós sikerem

Most kaptam meg a The Worldwide Photography Gala Awards hírlevelét, amely szerint 57 ország fotósainak 9.280 képe közül két fotóm (az Ecce homo és a The Walls Around Us)  is bekerült a Best Shot 2011 (A legjobb felvétel, 2011) pályázatának válogatásába, ráadásul a magyar pályázók közül a legjobb helyezést elérve.

A két kép születéséről egyébként korábban beszámoltam már a blogban.

Nagyon boldog vagyok, végül is ez az első igazán értékelhető - ráadásul nemzetközi - fotós sikerem!

Fashion & Budapest by Night - workshop

Életem első fotós workshopján vettem részt szombaton.
A Csuha Pál  vezetésével megtartott rendezvényt a klub.fotozz.hu szervezte, témája az esti modellfotózás volt. Egész pontosan az, hogyan lehet esti fényviszonyok mellett olyan vakus képet készíteni, amelyen a háttér is jól látszik (nem bukik be). Az alkalmazandó technika elméletét már olvastam Scott Kelby könyvében, de a workshop jó alkalmat kínált a gyakorlatban is kipróbálni, ráadásul hivatásos modellek segítségével.

Tájak és városok - Tata

Január első napjaiban egy vidéki utamról visszatérőben megálltam Tatán, hogy készítsek néhány fotót a téli városról. Aztán valamiért félretettem a képeket és nem foglalkoztam velük hónapokig. Most végre eszembe jutottak újra, s nekiálltam kidolgozni őket.

Emlék és varázslat

A temetőben járva furcsa érzések kerítik a hatalmába az embert. Megérint a múlt, közelebb kerül az elmúlás, és ha csak rövid időre is, de hajlamosak vagyunk elgondolkodni olyan dolgokról, amelyek mellett elpörgünk a hétköznapok centrifugájában.

Első fotós sikerem

Megszületett első fotós sikerem. Nem olyan nagy, de az enyém... És az első. Egy tavalyi, Zakynthos szigetén készült fotóm ugyanis bekerült a www.naptarshop.hu fotóversenyének Európa-válogatásába.

Ábel, Báint és a bouncer

Nemrégiben egy testvérpár járt nálunk, Ábel és Bálint. Nem voltunk teljesen ismeretlenek egymásnak, de a korábbi találkozásokon inkább csak a nagyobb fiú, Bálint engedett közel magához minket. Ábel nehezebben ismerkedő, bizalmatlanabb típusnak bizonyult. Éppen ezért nagy meglepetéssel vettük tudomásul, amikor a fényképezőgép előtt váratlanul bohóckodni és pózolni kezdett. Nem szégyenlősködött, fülig ért a szája, és láthatóan élvezte a szereplést.

A tavasz pillanatai

A múlt hét végén a Rómain sétálgattunk, a Duna-parton. Sokan tették ugyanezt, szép tavaszi idő volt. Mások a parton üldögéltek, de volt olyan is, aki hajóra szállt...

Sóhaja a földnek

Kacag a képembe a nap. Még a vezetés sem olyan monoton az autópályán, mint máskor. A sarjadó zöldnek csak itt-ott lelni némi nyomát, s helyenként még mindig a kint felejtett kukorica panaszos-sárga szára zörög, de azért nem kétséges: végre tavasz van.

Bábolna felé váratlanul szürke függöny mögé rejtőzik a táj. Mint egy szégyenlős menyasszony. Szomorú ködpamacsok lengedeznek mindenfelé, s reménytelenül kószálnak a rozsdás talaj fölött.

A föld sóhajtozik. Vágyakozik a nap után.

 

Tájak és városok - Siófoki tavaszváró

A négy napos hétvége szombatját Siófokon töltöttük. Barátainknak (a Három Grácia szüleinek) van ott egy kis apartmanjuk az egyik part menti házban, gyönyörű panorámakilátással a tóra. (Ott készítettem korábban a cseppfotó-tanulmányokat is.)

A lányokkal tettünk egy rövid sétát a városban, s amíg ők vásárolgattak, én lődörögtem az üzletek környékén, fotótémákra vadászva. Nem volt túl nagy a felhozatal...