2019 - Összegzés

Szinte már hagyománnyá vált, hogy év végén készítek egy összegzést a blogbejegyzésekből. 

Ezt néha egy videó (slideshow) formájában teszem meg, máskor egy válogatást adok közre az év fotóterméséből. Most ez utóbbit választottam.

Jöjjenek a fotók havi bontásban.

A hét képe...

 

A Dékány István alapította fotovilag.hu-n a Wasteland-fotózás egyik darabja lett a hét képe. Talán nem olyan nagy dolog ez, mégis megörökítem egy rövid bejegyzés erejéig, mivel elég előkelő társaságban sikerült ezt a helyet elérnem.

Unokák és Duókák 9.

Vannak hétvégék, amelyeket az unokák nálunk töltenek. Ilyenkor természetesen mindig előkerül a fényképezőgép, és igyekszem a fiúk minél több arcát megörökíteni. Noelnél ez nem megy nehezen, mert szeret pózolni a kamera előtt, Félix azonban gyűlöli, és inkább elmenekül. 

A legőszintébb pillanatokat persze "lesből" fotózáskor lehet elcsípni - például a játszótéren. Az alábbi összeállítás is játék közben készített fotókból született.

Portréfotózás - Dianka

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerhetem gödöllői barátaink három lányát, Diankát, Nikit és Mónikát. Ők azok, akiket egyszerűen csak Három Gráciaként emlegetünk évek óta. A középső lány, Niki, a keresztlányunk is ráadásul, de az egész családdal nagyon szoros a kapcsolatunk. Mónika nagyon sokszor állt már a kamerám elé (legutóbb nem is olyan régen, éppen az esküvőjét követően), a legkevesebbet viszont a legidősebb lányt, Diankát fotóztam.

Mónika és Zsolt

A hétvégén Mónika és Zsolt esküvőjére voltunk hivatalosak, én természetesen nem fotós minőségben (hiszen hivatalos fotózást nem is vállalok), hanem barátként voltam jelen. Ezért aztán nem is az esküvőről vagy az azt követő buliról mutatok fényképeket...

Az esküvőt követő hétfőn ugyanis leesett a hó, és Mónika megkeresett, hogy csináljunk néhány felvételt a gödöllői kastélykertben, amolyan "utókreatív" fotózásként. Természetesen boldogan ráálltam a dologra, és bár mindössze fél óránk volt rá (munkából elszabadulva csak délután háromkor tudtuk elkezdeni, és fél négykor már kezdett erősen szürkülni), az eredmény így is szívet melengető.

Wasteland - fekete-fehérben

A Wasteland-fotózások menetét és eredményeit az alábbi bejegyzések tartalmazzák:

• - werkfotók
• - Senga műhelyében készített fotók
• - a kőbányai konzervgyárban készített fotók
• 
  

A bemutatott képeken felül eljátszadoztam kicsit a fekete-fehér verziókkal is, amelyeknek eredményét itt szeretném megosztani.

Wasteland - a konzervgyárban

Az előző bejegyzésben Vadnai Ágnes (Senga) műhelyében készített fotókból válogattam, most következzenek a kőbányai konzervgyár elhagyott épületében készültek.

A műhelyben olyan kicsi volt a tér, hogy jobbára csak félalakos fotókra volt lehetőségünk, ezért a konzervgyárban szerettünk volna egész alakosakat csinálni régi gépek, csövek, tartályok között. Kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy jobbára csak csupasz falak meredeznek mindenfelé, mindössze néhány szállítószalag rozsdás csigamaradványai közelítették meg az elvárásainkat. A hiányosságokért némileg kárpótolt, hogy a falakon látható vizesedés maradványait utólag könnyedén vércsíkokká lehetett alakítani.  Az eredeti koncepcióból nem sok maradván azért így is több fotón ki kellett cserélnem a hátteret, hogy legyen valami Laura háta mögött is...

Wasteland - a műhelyben

A Wasteland-fotózás előzményeiről és körülményeiről az előző bejegyzésben (werkfotók) már beszámoltam, most jöjjön az eredmény első része.

A smink és a haj Budaörsön született Sminkes Gabi stúdiójában, majd onnan átnyergeltünk Vadnai Ágnes (Senga) kőbányai műhelyébe, ahol sok-sok izgalmas tárgy, szerkezet és kiegészítő várt minket. A ruházatot is ott véglegesítettük, ráaggatván Laurára a stílushoz illő rengeteg "szedett-vedett" holmit, igazi Wasteland-feelinget idéző végeredményt produkálva.

Wasteland - werk

Nemrégen egy felhívásra lettem figyelmes a facebookon: egy hölgy, Vadnai Ágnes (művésznevén: Senga) keresett olyan fotósokat, akik az általa készített szerkezeteket, ruhákat, kiegészítőket a projektjeikhez felhasználnák. A hirdetéshez felrakott és a honlapján szereplő képekből nagyon izgalmas látványvilág bontakozott elő, úgyhogy (több mint tizedmagammal) én is jelentkeztem a hirdetésre.

Először steampunk-fotózásra gondoltam, de mivel szerettem volna egy kicsit vadabb stílus felé elmenni, amolyan Mad Maxesre venni a látványt, így (mint közben megtudtam a nevét) a wasteland-fotózásnál kötöttünk ki.

Toszkána

Szeptember végén Toszkánában töltöttünk néhány napot. Bejártunk néhány kötelező "nagyvárosi" úti célt, mint Firenze, Pisa, Siena, amelyek tele vannak középkori építészeti remekekkel (amelyek egy  részét nem könnyű fényképezni, mert sokszor a hatalmas épületkomplexumok pici terekre vannak bezsúfolva), de nem maradhattak ki a jellegzetes, zegzugos, tornyokkal ékesített kisebb középkori (sőt régebbi) települések, mint San Gimignano, Lucca, Volterra, Monteriggioni és a többiek. A tengerpartot kihagytuk, mert az már nem fért volna bele az időbe.

Toszkána látványosságai közé azonban nemcsak az ódon épületekkel telezsúfolt régi települések tartoznak, hanem a jellegzetes, hullámzó dombokkal, völgyekkel ékesített toszkán táj, a távolból leselkedő Appeninekkel. Ciprusok, szőlők, ősi villák, olajfák, szőlőültetvények váltják egymást a közhelyesen gyönyörű környezetben.

Padon ülő ember - fotópályázat

A Prizma Kör pályázatán a Padon ülő ember kategóriában kiállításra kerül a Kalapban c. fotóm.

A kép egy 2016. évi fotózás során készült Molnár Mónikával.

Nappal szemben - fotópályázat

A Prizma Kör legújabb fotópályázata a "Nappal szemben" címet kapta.

Hollandiában készített (ellenfényes) Szélmalom c. képemet beválogatták a kiállítás anyagába, ami a Pestújhelyi Közösségi Házban kerül bemutatásra (XV. ker. Szűcs István u. 45.)

A téma népszerű a fotósok körépben, s valóban szép képeket lehet ellenfényben készíteni, a kiírás kikötése azonban az volt,hogy a fotón a nap látható formában szerepeljen, ami valamelyest bekorlátozta a lehetőségeket.

Retrófotózás Vicával

Amikor az unokáimmal  néhány hete meglátogattuk a Vasúttörténeti Parkot, úgy magával ragadott a hely hangulata, hogy elhatároztam, visszatérek majd egy régies stílusú portréfotózásra. 

Hamarosan meg is szerveztem a fotózást, ám néhány nappal az esemény előtt a nagy kánikula (35 fokos meleg) miatt lemondtam a találkozót. Ilyet még sosem csináltam azelőtt, kicsit szégyelltem is magam, de úgy gondoltam, hogy nincs értelme végigszenvedni a fotózást úgy, hogy a meleg rányomja a bélyegét az eredményre...

Egy héttel ezelőtt újra elérkezettnek láttam az időt, hogy megpróbálkozzam a szervezéssel. Mivel a korábbi modell nem ért rá, a facebook egyik TFCD-csoportjában hirdettem meg lehetőséget. A felhívásra Petrovics Vica jelentkezett, akivel a múlt hétvégén meg is valósítottuk az elképzelést.

Vica nagyon lelkesen látott hozzá az előkészületekhez: sminkest keresett (az enyém épp nem ért rá) és ruhát is bérelt, ami éppen megfelelt az elképzelésünknek. A kamera előtt nagyon invenciózusan mozgott, látszott, hogy nem ez az első modell-próbálkozása.

Pipacsfotók Mónikával

Az előző bejegyzésben beszámoltam a pipacsfotózás váratlan és gyors szervezésének körülményeivel, aminek eredményeképpen Nikivel és Mónikával eltöltöttünk egy másfél órát a Péteri határában felfedezett pipacsmezőn.

A fotózást a korai esti időszakra időzítettük, hogy a nagy meleget kikerüljük, de bizony így sem fáztunk... A hőségért (és a rengeteg szúnyogért) viszont bőven kárpótoltak minket a lemenő nap gyönyörű fényei. (Persze ezt könnyen mondom, hiszen a szúnyogok főleg a két lányt gyötörték meg - viszont nekem kellett kiretusálnom a nyomaikat a képről.)

Kismamafotózás pipacsokkal

Új lakhelyünk határában nemrégiben felfedeztünk egy szép egy pipacsmezőt. Mivel a pipacs nagy melegben gyorsan levirágzik, ezért azonnal felhívtam Mónikát, akiről tudtam, hogy ha ideje engedi, mindig kapható egy spontán fotózásra. Rövid egyeztetés után másnapra megbeszéltünk egy kora esti találkozót, amelyre egyik nővérét, Niki keresztlányunkat is sikerült beszervezni. (A lányok hárman vannak testvérek - Három Gráciának becézzük  őket -, akiket a korábbi években már együtt is sikerült lencsevégre kapnom.)

Niki éppen első gyermekükkel várandós, így akár kismamafotózásnak is felfoghattuk hirtelen jött akciónkat.

Argentin fotópályázat

Ma kaptam az értesítést, hogy a 3er International Salon of Photography (argentin) pályázaton két képem kapott elfogadást. Az Ecce homo helyezése már nem meglepetés, hiszen több versenyen is bizonyított, a Lights In The Fjord c. fotóm viszont első ízben szerepelt nemzetközi versenyen, így ennek a helyezése természetesen öröm számomra.

A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség AFIAP címének megszerzéséhez elég sok szigorú feltételnek kell megfelelni. Ezek mindegyikét teljesítettem már, csak egyetlen egy dolog hiányozott... A megfelelő számú és minőségű helyezéshez legalább 15 versenyen (szalonon) kell sikeresen részt venni, s hiába volt meg nekem már 13 verseny után minden előírt teljesítmény, muszáj volt még két versenyen eredményt elérni, hogy darabra meglegyen a 15. A Painting Light montenegrói verseny lett a 14., s nem számít, hogy milyen képpel (lehetett akár olyan is, ami már máshol is sikeresen szerepelt), de be kellett húzni egy 15. versenyen is legalább egy helyezést. Hát ez végre sikerült,  és nem csak olyan fotóval (Ecce homo), ami sok más versenyen is bizonyított, hanem egy teljesen "szűz" darabbal is. 

Ezzel az argentin versennyel végre a hiányzó feltételt is teljesítettem...

Az idő - fotópályázat

Korábban többször is részt vettem a Prizma Kör fotópályázatain, az utóbbi években viszont eléggé elhanyagoltam őket.

Az idén ismét próbára tettem fotóimat. Most érkezett meg az Az idő címmel meghirdetett pályázat eredménye, amelyen helyezték a Volt egyszer egy álom című fotómontázsomat.

Az alapkép, ami eredetileg egy nagyon jellegzetes öltözetű rajzolót ábrázol, több éve készült a budai várban, köré építettem fel a gondolatot.

Fehér Lili diplomakoncertje

Fehér Lili nem először szerepel a bejegyzéseim között. Énekes és zongorista, aki most végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A Régi Zeneakadémia épületében tartott múlt heti diplomakoncertjére én is hivatalos voltam. 

Régóta készültem már arra, hogy Lilit a zongora mellett is megörökítsem, ezért most lecsaptam a lehetőségre. Megbeszéltük, hogy a koncert után ott maradunk a teremben fotózni. A remekül sikerült, mintegy háromnegyed órás  előadás után azonban nagy bánatomra csak néhány perc jutott az akcióra.

A koncert után a nézők elhagyták a termet, és az előtérben sorra járultak Lili elé, hogy gratuláljanak sikeres diplomaszerepléséhez. Én a teremben maradtam, és vártam, hogy Lili végre felszabaduljon. A köszöntés elég sokáig tartott, s ezalatt az egy fős rendezői személyzet - egy fiatalember - szorgalmasan szedte össze a kellékeket (mikrofonok, hangszórók, zsinórok). Egyszer csak lehajtotta a zongora tetejét, és úgy tűnt, mint aki ezzel be is fejezte a rendrakást. Megszólítottam, hogy mi itt fényképezni szeretnénk, kellene a zongora, amire annyit mondott, hogy ő 9-kor bezárja a termet. Ha fotózni akarunk beszéljük meg valakivel, mert ő ugyan elmegy... (8.45 volt).

Néhány férfi a helyiség hátsó részében beszélgetett, majd mikor észrevették, hogy én még ott támaszkodom a színpadnál, rövid úton (és elég minősíthetetlen hangon) kizavartak a teremből. Ekkor derült ki számomra, hogy a tanárok maradtak ott értékelni a diplomázók teljesítményét, rólam meg azt hitték, hogy hallgatózni maradtam ott - pedig azt sem tudtam róluk, hogy kicsodák...

Oda se neki, ért engem már ennél durvább inzultus is, ha minden hasonló esetben kiakadnék, már rég az idegosztályon kötöttem volna ki, elhagytam hát a termet, amit aztán gondosan kulcsra zártak mögöttem. (Arra azért valószínűleg maguk is rájöttek, hogy a hangnemük hagyott némi kívánni valót, és némi kiengesztelésül megköszönték, hogy eljöttem a vizsgaelőadásra.)

Lili szeretett volna néhány képet a rokonokkal, barátokkal, így először ezekkel kezdtük. Közben persze telt az idő, s a fiatalember láthatóan türelmetlenül várta, hogy végre elhagyjuk a termet. Mikor a társaságon túlestünk csak perceink maradtak arra, hogy Lilit a zongora mellett fotózzam. Így aztán nem tudtam beállítani a fényeket - rádió-távirányítású vakukkal készültem, de ezeket elővenni sem maradt időm, nemhogy fel- és beállítani őket. Maradt a "vaku a gépen telibe" konfiguráció, egyetlen objektívvel - mert objektívet cserélni esélyem se maradt...

A teremben elég sötét volt, ahogy vártam, s bár készítettem néhány képet természetes fények mellett is (ISO 3200-on), a kidolgozás során mégiscsak jobbnak találtam a vakus expókat (igyekeztem nem nagyon harsány vakufényt beállítani). (Hiába ezek a körülmények messze nem azonosak egy könnyűzenei koncertfelvétellel, mint az LM Acoustic esetében, ahol a sötét bár kevéske világítása is a megadta a hangulatot.)

Mindössze két beállításra maradt időnk: egy zongorázós és egy zongoránál ülő pozícióban... majd a fiatalember leoltotta a villanyt és véglegesen eljött a záróra.

Fotópályázatok: Palanga - Litvánia

Külső szemmel bizonyára unalmasak és hivalkodók ezek a posztok, pláne ilyen mennyiségben. Mégis felteszem őket, egyrészt mert bizony eredménynek számít egy nemzetközi fotópályázaton helyezést elérni (és ami itt nem látszik, hogy több esetben nem is sikerült, ezért aztán természetes az öröm olyankor, amikor igen), másrészt meg azért, hogy (ha másnak nem, hát saját magamnak) megörökítsem mindazt, ami a fotózásaim kapcsán történt.

A legfrissebb hír, hogy a 3rd Palanga Photo Salon versenyén 11(!) képemet fogadták el. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán ilyen sok képelfogadásom egyetlen versenyen... (Utánanéztem: igen, 2017-ben az AFG Grand Circuit körversenyen.)

Azok számára, akik olvassák a blogot, a képek nem lesznek teljesen ismeretlenek. (Látszólag mindig ugyanazok a képek jönnek elő, pedig már 20 fölött van azoknak a fotóknak a száma, melyek nemzetközi versenyeken helyezést vagy elfogadást nyertek. Ha a hazai versenyeket és pályázatokat is beleszámítjuk akkor pedig jóval több.)

Két fotóm a Digitáliis Fotómagazinban

Időnként részt veszek a Digitális Fotómagazin pályázatain, s néhányszor már sikerült is bekerülnie egy-egy képnek a válogatásba.

Két ilyen jellegű "gyűjteménye" is van a magazinnak. Az egyiken egy adott témához illő fotókkal lehet pályázni, a másik lehetőség, hogy a Képértékelés rovathoz tölt fel képet a fotós, amelyek közül a szerkesztő tetszés szerint válogathat. Itt nem feltétlenül a legjobb alkotások kerülnek kiválasztásra, hanem amelyekhez hasznos értékelés fűzhető. 

A Vasúttörténeti Park

A Vasúttörténeti Park Közép-Európa legnagyobb interaktív vasúti emlékparkja, amely Budapesten, a XIV. kerületi Tatai út 95. szám alatt található. A látványosság 2000-ben nyitotta meg kapuit az 1911-ben épült 34 állásos Északi fűtőház területén. (A wikipédia szócikke alapján.)

Remek szórakozás, különösen gyerekekkel. Rengeteg  a vonat, mozdony a legkülönbözőbb időkből, amelyek többségére természetesen fel is szállhatnak a lurkók. 

Unokák és Duókák 8.

Olyan régen tettem fel fotókat az unokákról, hogy ideje már pótolni a mulasztást.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok ilyenkor, mert hát ezek leginkább családi fotók, ugyanakkor talán normál gyerekfotóként is felfoghatók. (Igyekszem legalábbis olyan képeket választani, amelyek némileg talán túlmutatnak az egyszerű családi képeken...)

A fotók első része az év elején otthoni környezetben készült, az utolsók pedig a két nappal ezelőtti majális pillanatképei.

Fotópályázatok: Painting Light 2019

A 3rd International Contest Painting Light 2019 montenegrói rendezésű versenyen 4 fotómat helyezték, közülük a Windlass című kép díjat nyert.

Az egyszerűség kedvéért a megküldött certifikátokat másolom be ide, amelyeken a képek is láthatók.

A Yellow And Blue című fotó először szerepelt versenyen, a modell: Trautmann Laura.

Fotópályázatok: JCM Circuit, India

A nemzetközi fotópályázatok túlnyomó része digitális, ami annyit jelent, hogy a pályázatokat online felületen kell feltölteni jpg-formátumban. Ezeknél a versenyeknél az eredmény és a fotók csak a rendező szerv honlapján jelennek meg, s csak elvétve kerülnek valamilyen nyomtatott formában közreadásra.

Vannak azonban olyan - ún. print - versenykiírások is, amelyeken csak fizikailag kinyomtatott, papírképes fotókkal lehet indulni. Ezekre minimum 20x30 cm-es, de a legtöbbször nagyobb (a kiírásban meghatározott) méretű fotókat kell beküldeni.

Fotópályázatok: Zanzibár

Ezúttal a tanzániai Zanzibárban rendezett fotópályázat eredményét kaptam meg, ahol az Ecce homo c. képemet fogadták el. Ez az 5. nemzetközi verseny az idén, amelyen sikeresen szerepeltem.

A fotó létrejöttét ebben a bejegyzésben részleteztem  (jó régen volt). Ez a kép azóta is az egyik legsikeresebb alkotásom.

Fotópályázatok: Montenegró és Észtország

Lassan megjönnek az első eredmények azokról a nemzetközi fotópályázatokról, amelyeken elindultam az idén. Két indiai verseny eredményéről már beszámoltam, most újabb két végeredményről kaptam hírt.

A Perasto 2019. pályázaton (Montenegró) elfogadták a Girl With A Hat c. fotómat, s ugyanezt a fotót helyezték a 3. Estonia Photo Salon (Észtország) versenyén is a Portré kategóriában. Ez utóbbi fotópályázaton még 5 képemet fogadták el:

Fotópályázatok: India

2017-ben elég sok nemzetközi fotópályázaton indultam, és jó néhány fotómat helyezték is. A tavalyi évet viszont elhanyagoltam és teljesen kihagytam. Úgy gondoltam, hogy az idén ismét "beszállok a ringbe", s az eddigi sikeres képek mellett megmérettetek néhány újat is. (Ezen nem azt kell érteni, hogy mostanában készültek, hanem hogy eddig még nem szerepeltek versenyeken.)

Az első két pályázat eredményét most ismertem meg. Mindkettő indiai szervezés, amelyeken nagy  örömömre három fotómat is elfogadták (azaz accepted minősítéssel végeztek). Külön örülök, hogy ezek között két olyan kép is szerepel, amelyek újak a versenyeken.

Március 15. - Szabad Sajtó útja

A hivatalos állami ünnepséget a Nemzeti Múzeumnál, az összellenzéki rendezvényt az Erzsébet híd környéki Szabad Sajtó útján tartották. Ez utóbbin jelen volt az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, a Momentum, a PDSZ, a Szolidaritás, a Liberális Párt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, sőt még a Jobbik (és valószínűleg sokan mások) is.

Mintegy 5 ezer ember gyűlt össze. Szerencsére én még akkor érkeztem, amikor még csak gyülekeztek az emberek, így időm nagy részében nyugodtan tudtam fotózni. Amikor sűrűsödött a tömeg, akkor már kicsit nehezebb volt jól helyezkedni.

Március 15. - Nemzeti Múzeum

Március 15-én a korábbi években már többször is fotóztam (2010-ben a hivatalos ünneplést, 2011-ben a Magyar Nemzeti Gárda avatását, 2102-ben a Milla rendezvényét), de az utóbbi években elhanyagoltam a témát. Pedig az ünnep, a tömeg mindig jó témát kínál a fotózásra. Az ünnepi színek eleve csábítóak, de számomra az emberek fényképezése a legizgalmasabb. Ez ugyan elég kényes téma az új (idióta mértékben túltolt) adatvédelmi előírások miatt, de a szabályok értelmezésében (mi és hogyan fényképezhető tömegben de főképp nyilvános tömegmegmozdulásokon) elég szabadelvű vagyok. És reménykedem abban, hogy ezen a kis látogatottságú blogon elsősorban olyan, a fotózás iránt érdeklődő emberek fordulnak meg, akiknek ugyanolyan magától értetődő és nem pedig ördögtől való dolog a fényképezés...

LM Acoustic - 3. rész

Az előző bejegyzések "normál" fotói után  jöjjenek azok, amelyeken a photoshopos játszadozás nyomai már erősen látszanak.

Ha a koncerten nincsenek speciális fények és effektusok, akkor hozzuk vissza a bár és a zene hangulatát a képeken mesterségesen! Ami ugyebár egyrészről "csalás" (a Photoshop leggyakrabban felrótt bűne), másrészről az alkotói szabadság végtelen lehetősége. Hogy a mérleg nyelve merre billen, döntse el mindenki a maga vérmérséklete és ízlése szerint...

LM Acoustic - 2. rész

Az előző bejegyzés a színes fotók birodalma volt, ezúttal a fekete-fehéreké a főszerep.

Az emberábrázolás sokszor kiabál ff-kidolgozásért, amelyben a színek nem vonják el a figyelmet az arcról, s ez alól a koncertfotók sem kivételek. Persze a színes színpadi látvány megörökítése más történet, de a BB'z Bár egyszerű fehér fényével megvilágított pódiuma nem az a kategória.

A fekete-fehér képek kidolgozásnál is sokféle irányba elmozdulhatunk, elég csak a kontraszt  beállításaira gondolnunk, de akár a textúrával is eljátszhatunk, és olyan ritkábban alkalmazott eljárások is rendelkezésünkre állnak, mint a "low light", amit az utolsó kép illusztrál.

A mikrofonnál az LM Acoustic énekese: Fehér Lili.

LM Acoustic - 1. rész

Az LM Acoustic két tagja: Fehér Lili énekes és Rafael Márió zongorista.

Fehér Lilivel tavaly a váci Dunaparton fotóztunk először, és megbeszéltük, hogy készítek majd néhány koncertfotót is valamelyik fellépésén. Hívott is különböző eseményekre többször, de valahogy sosem tudtam elmenni. Most végre alkalmam nyílt a formáció Valentin napi fellépését meghallgatni a Király utcai BB'z Bárban.

Könnyen hallgatható, de nagyon igényes zene, virtuóz zongorakíséret és remek ének - röviden összefoglalva ez várt a hangulatos bárban töltött estén.

Síelés Roglában

Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.

Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.

A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.